Jean le Cam a Vendée Globe igazi Nagy Öregje. Nem ő a legidősebb a mezőnyben, de 65 éves, és ez a 6. Vendée-je, az eddigi 5-ből 4-szer körbe is ért, ami rajta kívül emlékeim szerint még senkinek nem sikerült. (javítson ki valaki, ha tévedek, most nincs időm ezt csekkolni)
Le Cam 2004-ben, mindjárt az első szóló földkerülésén 2. lett alig néhány órával lemaradva a győztes Vincent Riou-tól. 2008-ban fel kellett adnia a versenyt, 2012-ben 5., 1016-ban pedig 6. lett. Le Cam nem az az ideges fajta tengerész, szeret a legrövidebb úton haladni, ha már takkolni kell, akkor a hosszú takkokat választja és saját elmondása szerint ideje 90 százalékát a kagyllóülésében a monitorja előtt tölti verseny közben.
Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy 2009 január 6-án egész nap érte aggódott a hajós társadalom, miután 200 mérföldre a Horn-foktól megszakadt vele a kapcsolat. Vészjelzést nem adott le, és tudni lehetett, hogy a hajó a felszínen van, később légi felvételek alapján az is kiderült, hogy fejre állt, az viszont sokáig kérdés volt, hogy skipper benne van-e, és él-e még. Végül éppen 4 évvel korábbi legyőzője, Vincent Riou ért elsőként a helyszínre, le Cam pedig a fardekken erre a célra szolgáló menekülő nyíláson keresztül távozott a hajóból, és Riou sikerrel vette fedélzetre.
Le Cam négy éve 16 órás időjóváírást kapott Kevin Escoffier kimentéséért. Az akció nyugodtan nevezhető igazi déli óceáni vitorlás bravúrnak. Escofifer hajója már az Indiai Óceánon, 840 mérföldre Fokvárostól nemes egyszerűséggel kettétört egy hullámba leszakadva, és perceken belül el is süllyedt. Escoffiernek volt annyi ideje, hogy vízre tolja a mentőtutajt, és át is tudott szállni bele. A legközelebbi versenytársak azonnal felé fordultak. Közülük le Cam ért először a helyszínre és meg is találta Escoffiert, akit aztán tényleg mintaszerű manőverezéssel a fedélzetre is vett. Le Cam – az időjóváírást is kalkulálva – a déli Atlanti-óceánon még második is volt a versenyben egy rövid ideig, ám végül a 8. helyen futott be. Hogy milyen szoros versenyben, azt jól mutatja, hogy a 16 órás időjóváírást is figyelembe véve hivatalosan a 4. lett.
És most itt pöfög nekünk a mezőny élén!
Az borítékolható, hogy ez az eredmény nem lesz tartós, a következő 24-48 órás széltérképek mind az mutatják, hogy mezőny jelentős rész lekerüli őt, mert kisebb utat kell megtenniük az utat eltorlaszoló szélcsendes zónában. A mezőny amúgy fantasztikusan összezárt, le Camot nem számítva 30 hajó van 120 mérföldes távolságon belül. A hátsó traktus teljesen felzárkózott, sőt azok, aki a nagy szélcsend-kikerülő manőverben legelőször borítottak le dél felé, most át is vették a vezetést. Az eddigi nagymenők – Dalin, Lunven, Simon, Goodchild, Ruyant és mások – a reggeli tracking szerint még kitartottak a nyugati irány mellett, ezért most az célirány felé hajózó Giancarlo Pedote, Benjamin Ferré, Alan Roura, Damien Seguin vezetik a bolyt. Csak 6. az eddig többször vezető Sam Goodchild, 8. Sébastien Simon, 15. Nicolas Lunven, 25. Charlie Dalin, 26. Jeremie Beyou, és 28. Yoann Richomme, és 29. Thomas Ruyant, csupa olyan fej, aki már bizonyította a sebességi előnyét, és eddig az élmezőnyben hajózott.
Baromi jól néz ki az egész, szép lesz ahogy kiderül, hogy különböző széltaktikák közül mi fizet a legjobban. A 9 órával előre néző széltérkép (első kép) még azt mutatja, hogy a Doldrums, azaz a kék szélcsendes zóna csapdaként öleli körbe a mezőnyt, a 15 óra múlva esedékes szelek (2. kép) viszont azt mutatják, hogy nyugaton nyílik egy átjáró, erre hajtanak azok, akik még kitartanak a nyugati irány mellett.